Szász Endre és Sopron
Kézemben forgatok egy képeslapot, mely Szász Endre alkotásából készült Sopron város műemlékeinek javára. Emlékszem is, hogy a Széchényi palotában lakott és úgy tervezte, hogy 1986-os hazatérése után végleg itt fog letelepedni. Vajon honnét és hová ment a nyughatatlan művész és miért nem semmi soproni terveiből?
A somogy.hu portálon az alábbi olvasható róla: "Csíkszeredán született 1926. január 7-én. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán 1946-tól Szőnyi István tanítványa volt. Kezdetben festőként, később grafikusként alkotott. 1951-ben fegyverrejtegetésért tíz év börtönre ítélték, két és fél év múlva szabadult. Az ötvenes években több mint 600 könyvet illusztrált. A hatvanas években elkészítette az Egri csillagok című film látványtervét.
Bejárta a világot, szabadon és szókimondó módon élt. Nem tartozott soha egyetlen politikai és művészeti csoportosuláshoz sem. 1971-ben Torontóban, majd Los Angelesben élt. Amerika pénzt és szabadságot jelentett számára. Hazatérése után a Hollóházi Porcelángyárban stúdiót alapított. Itt ismerte meg feleségét Hajdú Katalint.
Ezt követően egy ideig Sopronban élt, majd a Somogy megyei Várdán telepedett le. ..... Ötször kezdte újra az életet, gyakran csak egy bőrönddel. Minden újrakezdés új energiát adott neki.Jó ideje súlyos beteg volt. Többszöri infarktusa után augusztus 18–án a szíve nem bírta tovább, Várdán hunyt el."
A Vas Népéből: "1986 Szász Endre Sopronban
Hosszú évekig tartó felújítási munkák után idén megnyitja kapuját a Fő téren a híres Storno-ház, pincéjében osztrák söröző kap helyet, földszinti részében eredeti olasz pizzákat lehet fogyasztani, s teraszáról gyönyörködhetnek majd a vendégek a Szentháromság-szoborban. A hírek szerint a városban megnyílik Szász Endre állandó kiállítása. A világhírű művész nemrégiben úgy nyilatkozott: a hűség városában szeretné tölteni hátralévő éveit, azaz Sopronban akar letelepedni. A belvárosban, a Színház utca immár utolsó foghíjas telkén fog építkezni. A soproni tanács támogatja Szász Endre elképzeléseit, a lokálpatrióták pedig örülnek a jó hírnek, hiszen újabb vonzerővel gazdagodik majd a város."
Az MTI híre: "Sopron, 1987. november 20. Csaknem 120 millió forintot költenek Sopronban a város több mint 400 műemlék épületének és szobrának védelmére és felújítására. Ezt az összeget toldja meg kézjegyével ellátott grafikai levelezőlapjainak bevételével Szász Endre. A világot járt képzőművész Sopronban telepedett le és így segíti új lakóhelye szépítését. Az első szériában - alig egy hónap alatt - 25 ezer levelezőlap kelt el. Most a művész újabb grafikákat rajzol, amelyekből szintén levelezőlapokat készítenek." A képeslapok eredetére megleltem a választ.
A többi kérdésre Hencz József: Hogyan váltam sopronivá? című könyve ad némi felvilágosítást, mely Vigné Kovács Margit hívta fel a figyelmemet.
A Soproni Tavaszi Napok kapcsán ismerkedett meg az akkori párttitkár a művésszel, aki akkor még Hollóházán élt a feleségével. Felajánlotta neki, hogy költözzön Sopronba a világhírű művész és ezzel fel lehet pezsdíteni a város kulturális életét. A Széchényi palotába költözött és új lakóhelyén segíteni szeretett volna az általa tervezett képeslapokkal és sálakkal. Egy hatalmas falfelületen egy művészi alkotást, de hiába várta erre a felkérést a városvezetéstől. Aztán mikor már eldöntötte, hogy Várdára költözik soproni lakását szerette Szász Endre múzeumnak berendezni, de ebből sem lett semmi.
Erős Péter visszaemlékezése adja meg talán az igazi választ: "Emlékezem, hogy nem adtak Szásznak Sopronban egy kis telket sem, hogy csináljon ott egy Szász Endre festőiskolát. Ugyan az történt vele mint velem Sopronban, vagyis a Henczék szerették, támogatták, a tanács meg ott gátolta, ahol tudta." (dunavolgyipeter.hu)
Hogy így volt-e vagy sem, arra csak a még élő érintettek tudhatják a választ, én mindenesetre sajnálom, hogy a világhírű művész nem tudta soproni terveit megvalósítani.
Sopron két Csíkja
Sopronban járva gyakorta találkozni Csik Ferenc nevével, hiszen az olimpiai úszóbajnokról uszodát, utcát neveztek el és halálának helyén is emléktábla áll. Ugyan Sopronba csak a háború szele sodorta, de Sopron mégis büszke rá.
Ki volt ő? A wikipédia szerint: "Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban nem őt tartották a legesélyesebbnek, hanem japán és amerikai úszókat, ám mégis ő szerezte meg az olimpiai bajnoki címet.A győzelem után a következőket mondta: „A világ legboldogabb embere vagyok”. A 4 × 200 méteres váltóval bronzérmes lett, teljesítményét az olimpia után a hazai sajtó is kiemelte, sőt, a hazatérő magyar csapat zászlóvivőjének és szóvivőjének is kinevezték a fogadóünnepség alkalmára.1937-ben és 1938-ban is tagja volt a világrekordot úszó – Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc összeállítású – magyar gyorsváltónak. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnoki címet nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza.....1944 októberében kapott katonai behívót. Tartalékos orvos-őrmesterként szolgált Szolnokon, Keszthelyen és Sopronban. Orvosi hivatásának teljesítése közben Sopronban egy bombatámadás során vesztette életét. Halála után a légitámadás áldozatait közös sírba temették el Sopronban. 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyben örök nyugalomra helyezték."
Az igazi soproninak azonban e név többet mond. Nem csak a sportolót jelenti, hanem egy másik személyiséget, egy világhírű soproni fotográfust is.
Fotó: Fábián Ferenc
Ki volt ő? "Bécsi textiliskolában tanult, majd egy soproni textilgyárban dolgozott. Ezután átvette a családi kéményseprő üzem vezetését. Csak 36 éves korában vett először kezébe fényképezőgépet. 1930: a Soproni Fotóklub tagja; 1937: az amszterdami Focus Club tiszteletbeli tagja; 1932: Sopronban egy nemzetközi fotópályázaton nyerte első aranyérmét, utána nemzetközi és országos kiállításokon 14 arany-, 16 ezüst-, 28 bronzérmet, 34 oklevelet kapott. 1940: AFIAP; 1956: a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1957: EFIAP; 1979: Pro Urbe Sopron. Fotográfusi tevékenysége kétirányú. A helyi lokálpatrióták számára pótolhatatlan az a fotóanyag, amelyen ötven éven keresztül nap mint nap megörökítette a Hűség Városát. Ugyanakkor egyszerű, világos szerkesztésű csendéletei és zsánerfotói, városképei a magyar fotótörténet jelentős darabjaivá váltak. Művészileg legtermékenyebb időszaka a pályakezdését követő tíz év. Első képei lágyított, festőies hatásúak voltak, de ezek fokozatosan átadták helyüket az új tárgyiasság formajegyeit mutató képeknek. Fotóit a klasszikus komponálási mód, a tiszta, áttekinthető szerkesztés, egyszerű témaválasztás jellemzi. 1945 után visszavonultan élt, Sopron újjáépítésének megkezdése után kizárólag városképeket készített. 1956-ban tért vissza a fotós közéletbe, több nemzetközi zsűri tagja, a soproni fotós élet szervezője." ( www.artportal.hu)
Emlékezzünk a soproni Csík Ferencre, aki nem az uszodákban, hanem a kiállítótermekben alkotott maradandót, helyezzük őt az úszóbajnok mellé a soproni történelmi panteonban és legyünk büszkék rá, hogy nekünk két híres Csík Ferencünk is van.
Séták éjszakája Sopron 2021.
Druidák, hősök, mítoszok - esti séta a kelták ősi földvárában a soproni erdő szívében a Várhelyen. A séta témái: a nekropolisz, a vaskori alakos urnák, a kelták istenei, vaskori mítoszok, a kelta varázsital, stb. A séta alkalmával megcsodáljuk a Várhely kilátóból az esti tájat és kelta étel és ital kóstolóval zárjuk a programot. Ár: 4500 Ft/fő. Mely tartalmazza a Sopron Erzsébet kert - Várhely transzfert, az étel és italkóstolót és az idegenvezetés díját. Maximum létszám: 20 fő. Jelentkezés: 06 30 929 1204
Szent Iván éji séta Sopron
2020. június 23-án este mágikus sétát szervezünk. Ez a nap, azaz Keresztelő Szent János vagy Szent Iván napja, az év legrövidebb éjszakája, nyári napforduló időpontja. Szerte Európában ekkor hatalmas tüzeket gyújtanak, és a tűz fölött átugrálnak Varázslatok, tánc, lakoma, mese kapcsolódik az ünnephez. A régiek hiedelme szerint mágikus éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. Részvételi díj: 2000 Ft. A díj tartalmazza az idegenvezetés, vendéglátás költségét is. További információ: 30 9291204.
Bálnák és Sopron
Ha tengerparti város lennénk, talán nem lenne furcsa a cím, de így a síkság és hegyek határán magyarázatot érdemel. Eddigi ismereteim szerint ugyanis két alkalommal volt szó bálnáról Sopron és környéke kapcsán. Az első esetben, mely földtanilag és történelmileg is az első volt, arról értesültek az emberek, hogy 1899-ben Borbolyán / Walbersdorf ősbálnát találtak.
Borbolya község Sopron városától éjszak-nyugatra az ország határához közel fekszik. Az igen ritka tengeri állat teljes, de igen összenyomott csontvázát, Prost János birtokos téglagyárában a mediterrán korú kékesszürke tengeri lerakódású agyagban fedezték fel a munkások. Fedője, mintegy 12 méter vastag agyag volt. Közvetlen környékén sok tengeri kagyló, csiga és hal van eltemetve. Szomszédos, még az agyagban fekvő növénymaradványok, a tengerpart közelségét bizonyítják. Az elég rossz állapotban levő mállós csontváz megmentése és felállítása sok fáradságba és pénzáldozatba került. A nagy munkát azonban siker koronázta és a 6.5 méter hosszú gipsszel kiegészített csontvázban a külföldi szaktudósok is a legnagyobb elismeréssel gyönyörködnek.
A második esetben Sopron város közönségét 1962-ben hozta lázba egy újabb bálna. A bálna a Várkerületen a Szent György bástya ( nagy rondella) előtti téren volt kiállítva. A bálnát nem csak kívülről, hanem belülről meg lehetett tekinteni. A soproni kiállításról sajnos fotót nem találtam.
Hogy került Magyarországra a bálna, erről ír a Régi Pécs Blog: "A bálnákat a Norvég partok közelében fogták ki valamikor az 1950-es évek elején. Igen bálnákat, mert három utazó bálna is volt. Az eredeti cél nem a látványosság volt. Kezdetben Európa-szerte azért kívánták bemutatni a bálnákat, hogy támogassák a bálnavadászati ágazatot a második világháború után (ezt akkor fontos, fejlesztendő gazdasági ágazatnak gondolták). Rövid idő alatt a brit vállalkozás (aki szervezte az utazásokat) felismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget, így lett belőle utazócirkusz, ami bejárta az összes európai országot (Kelet-Európait is). Három bálna, három speciális szállítójármű és mindegyiknek saját személyzete volt.
Bibliai illetve mitológiai alakok nevét adták a három óriásnak: GOLIATH, JONAH, HERCULES (azaz Góliát, Jónás és Herkules)
A "Megérkezett Budapestre" újsághírben London és Párizs is említésre kerül mint GÓLIÁTH előző útjának állomásai, de ez nem volt igaz, mert arra JONAH járt. Valószínűleg a korabeli magyar újságírók nem értesültek arról, hogy három óriásbálna utazgat Európában és GÓLIÁTH volt a "keleti-tömb" attrakciója."
A bálnáról közben elterjed, hogy a CIA használta kémkedésre. "Az állatról az a hír járta, hogy az Egyesült Államok titkos ügynöke volt, és nem véletlenül szállították egy olyan kamionnal Nyugat-Európából, amelynek paraméterei az akkori ballisztikus rakétaszállítókra hasonlítottak. A legenda szerint azt tesztelték ezzel az amerikaiak, bírják-e a magyar utak a rakétahordozó járműveket." urbanlegends.hu
Hogy a régi soproniak mit gondoltak a bálnáról nem tudjuk, de egy biztos, erről szólnak a sopron anno bejegyzései is, büdös volt.
Emmaustól Bánfalváig - egy régi soproni húsvéti szokás
"Húsvéthétfő lehetett hajdan a napéjegyent követő nap, a termékenységünnep napja, amikor elég magasra hág a Nap ereje ahhoz, hogy most már a legények induljanak jó korán a lányos házakhoz. Vízbevető hétfőnek is nevezték, mert a legények hajdan a patakhoz vitték, később inkább vödrökben hozott vízzel locsolták a lányokat, hogy szertartásosan megtisztítsák és a bőséges szaporulat érdekében szimbolikusan megtermékenyítsék őket. Ilyenkor hétfőn, a Hold napján minden leány Boldogasszony, a szülést segítő, életadó istenanya, anyatermészet megjelenítője, aki mint Földanya ugye tavasszal termékenyül meg a belévetett magtól, s mint Szülőboldogasszony - az életfa vagy világfa női alakja, az égen Tejút - pedig épp háromnegyed esztendő, kilenc hónap múlva, karácsonykor szüli meg az új Napot.
A lányok kellően megtisztelve érezték magukat a hideg zuhany után és a locsoló legényeknek piros tojást, kokannyát ajándékoztak, ezúttal mint a termékenység jelképét, sőt hímes tojást, mert az a here szimbóluma is. A tojásokkal játék kezdődött, a fiúk versengve, vigyázva ütötték és gurították, sőt dobálták: egyes helyeken egyenesen a Nap felé hajigálták." (Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében)
"A húsvét hétfőjén felbukkanó emmausjárás a határjárásnak egyik, régebben bizonyára a liturgiába is beleépült változata, amely az aznapi emmausi tanítványokról (Lukács 24, 13-35) szóló evangéliumból is merített indítást. Ez is a húsvéti szent örömnek túláradó, de már elvilágiasodott megnyilatkozása, szinte áldomása.
Sajátos soproni barokk hagyomány volt, hogy húsvét másnapján a franciskánusok és jezsuiták a korai mise után együttesen mentek növendékeikkel és a hívekkel Bánfalvára és az ünnepi istentiszteletet ott tartották meg. " (Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD 2004.)
A soproni egykori ferences, ma bencés templom tabernákulum ajtaja a kevés olyan hazai ábrázolás egyike, amely Emmaus hazai ikonográfiájához tartozik.
A kép a Soproni Múzeum tulajdona, forrása: regisegtar.hu
Így tehát a régi soproni szokás szerint a Nagyboldogasszony ( Kecske) templom emmauszi képétől Bánfalváig kirándultak a soproni hívek.
Taschner Tamás 2020.
Idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon
Sopron titkos tornyai
Sopron jelképe a Tűztorony, de mellette a városképet több más torony is uralja, főleg, ha valamely kilátóból, vagy esetleg a Koronázó dombról nézünk le a városra. Ha egy különleges távcsövünk lenne, mely nem csak távolból, hanem időben visszafelé is mutatná Sopron, persze mást látnánk, de tornyok ugyanúgy állnának. Olyan tornyok, melyek ma beépülve a belváros épületállományában találhatók és több csak lehámozva évszázadok falait, mint egy hagyma rétegeit, válnának láthatóvá. Hol vannak ezek a rejtett és titkos tornyok? Mi célból épültek és miért?
A középkorban sok más városban is építettek a polgárok tornyokat, talán ennek legszebb példája a világörökségi helyszín San Gimignano Olaszországban. A középkori Itáliában a gazdag nemes vagy polgári családok hatalmuk és gazdagságuk mintegy presztízs-szimbólumaként a városokban mind nagyobb, magasabb kőből épült tornyokat emeltek, melyek elsősorban lakásként, de nemritkán erődként funkcionáltak. Amíg más városokban, így Bolognában vagy Firenzében a legtöbb ilyen lakótorony a háborúk, földrengések, tűzvészek, vagy a város-átépítések áldozata lett, addig San Gimignano 13 lakótornyának sikerült túlélnie a történelem viharait, és így a város szimbólumaivá válniuk. (wikipédia)
A tornyokat Szoboszlay Gergely régész cikke alapján ismertetem: "A magántornyok mint a középkorban elterjedt városi építkezési forma feltűnt a korabeli Magyar Királyság területén is. Forrásokból Székesfehérvárról, Pozsonyból, Budáról, Sopronból és Zágrábból ismertek ilyen építmények. Ezeken felül régészetileg értelmezhető formában Budán egy, Nagyszebenben kettő, Lőcsén négy, Pozsonyban egy, míg legnagyobb számban Sopronban maradtak meg a tornyok.Sopronban jelenleg nyolc toronyként azonosított és egy források alapján lokalizált objektummal kell számolni. Maguk a tornyok egyaránt a mai belvárosában épültek fel, a középkori ispáni vár területén.
Formailag és topográfiai szempontból a tornyok három csoportba oszthatóak. Az első, legnépesebb egységet a kisméretű, telkek magjában épült öt torony adja.
Ezek az épületek képezik a „ Telken belüli A ” csoportot. A második csoport az előbbihez képest nagyobb méretű, de azonos topográfiai szituációban, tehát telekmagban épült struktúrákat takarja. Ide, a „ Telken belüli B ” csoportba csak egy torony került, a Szent György utca 14/Új utca 9-es épület. Az utolsó egységet a „ Városfalon álló tornyok ” képezik. Jellegzetességük, hogy egyaránt kötésben állnak Sopron belső városfalával.
A "Telken belüli A" csoportot összesen négy torony alkotja, melyek az Új utca 4., a Kolostor utca 7., a Kolostor utca 11. és a Kolostor utca 13. számú telken találhatóak. Véleményem szerint, a 13. század derekára végbement építésük során nem merült fel stratégiai, illetve kollektív védelmi szerep. Ezen felül a kiindulópontnak számító alap hipotézisnek a tornyok megfelelhetnek, ha meglévő régészetileg is releváns elemeiket egy ideális toronnyá összegyúrjuk. Természetesen elképzelhető a földszint zárt raktárként való használata, ahogyan az emeleteket is lakhatták, bár kérdéses minőségben. A fentiek alapján a tornyok építésénél a reprezentáció lehetett a fő motivációs tényező. Nem is beszélve arról, hogy a torony mint épület önmagában is alkalmas a hatalmi demonstrációra. Továbbá a rezidenciális szerepkört már csak azért sem ildomos rájuk húzni, hiszen nem ismerjük pontosan a telkek beépítettségét.
A „B” csoportba tartozó Szent György utca 14/Új utca 9-es telken álló torony sok szempontból mutat hasonlóságot az előző fejezetben ismertetett „A” típus tornyaival. A városfalon álló tornyok csoportjába bizonyosan két épület tartozik, a Fő tér 7. és a mára már elpusztult Háromház téri régi városháza tornya. Továbbá felmerült egy harmadik ide sorolható torony is, ami a Városház utca 4. alatti épület része.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy Sopron városi magántornyai mégha azonos karakterrel is rendelkeznek, funkcionálisan mégis eltérő képet mutatnak. Mind a három toronycsoport tornyai eltéréseik ellenére legalább időszakosan magántulajdonban voltak. Ennek ellenére a „Városfalon álló” Fő tér 7. kilóg társai közül dominánsan védelmi jellegével. A városfalon álló tornyokat követő két csoport, a „Belső telken épült A” és „B” tornyai funkcionálisan és szerkezetileg is sokkal több közös vonással rendelkeznek. A tornyok szerepkörének meghatározását segítik a városfalon álló tornyokhoz képest nagyobb számban megjelenő építészeti elemek. Azonban az építészeti elemek túlságosan elszórva jelenek meg, ahhoz hogy megfeleltethessük az épületeket a Sedlmayr féle alap hipotézisnek. Összességében nem jelenteném ki a „telken belül épült A” csoport tornyaira, hogy lakótorony, annak ellenére, hogy ideális esetben akár azok is lehettek. Ezzel szemben a Szent György utca 14/Új utca 9-es torony esetében már jól kirajzolódik a gazdasági földszint és egy lakható emelet.Habár a Fő tér 7. esetében valószínűleg eredetileg a város lehetett az építő, az épületek birtokosai idővel a városlakók lettek. A 13-14. században magukat comes néven nevező, a városon túl további tornyokkal és várakkal rendelkező katonáskodó és kereskedő réteg jelent meg mint magántornyokkal bíró réteg. Közülük is kiemelkedő az Agendorfer a Gaissel nemzetség tagjai vagy éppen Czenki András comes .A későbbiekben helyüket átvették a beházasodó nemesek és városi patríciusok mint például Turnhofer Tamás , míg pár estben zsidók is feltűntek mint egy-egy torony tulajdonosai. Bár ez utóbbi estekben ők csak átveszik a 13. század során emelt épületeket, ekkora a tornyok zöme már körbeépült, de maguk a telkek nem veszítették el kiemelkedő topográfiai helyzetüket.. Ezek alapján a tornyok esetében reprezentáiós értékükkel is számolni kell. Ezt mutatja, hogy idővel több torony is megjelenik mint városháza, ahol már nem egy személy vagy nemzetség, hanem a város hatalmát demonstrálták. Így sorra egymás után három toronnyal rendelkező épület is mint „Rathaus” jelenik meg a forrásokban 1422-től. Elsőként a Kolostor utca 11., majd 1458-tól a Fő tér 7., míg végül 1497-től a háromház téri torony vált városházává." (Szoboszlay Gergely Toronyiránt Sopron városi lakótornyai A Fiatal Középkoros Régészek VIII. Konferenciájának Tanulmánykötete 2018.)
Sopron tehát nem csak koronázó városként, a civitas fidelissima-ként, foglal el különleges helyet a hazai turizmusban, hanem ritka értékes műemlékállománya miatt is érdemes a belvárosban időzni és szakavatott vezetővel felfedezni a magyar San Gimignano-t!
A soproni cédrus
Miért ültet valaki libanoni cédrust? Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Talán a viharvert magyar sorsnak is. Ezt Csontváry után már nem is kell magyarázni – és az sem puszta véletlen, hogy ezt a cédrust abban korban ültette el valaki, amikor a festő festette híres képeit a fáról. A legnemesebb fafajták egyike az ókor óta, és egyúttal az a faj is, amelyet az emberi civilizáció szinte teljesen kipusztított eredeti közel-keleti termőhelyein. (http://pestbuda.hu/cikk/20160217_tenyleg_maganyos_a_cedrus) És miért ültet valaki cédrust Sopronban?
Majer Antal írja a Soproni Szemlében 1985-ben: "Kis-ázsiai tanulmányutam során, 1975-ben Kis-Ázsia nyugati hegyein, a Taurus-hegységben többévszázados, mesés formájú libanoni cédrusban gyönyörködhettem. Itt értettem meg Csontváry vonzalmát ehhez az utolérhetetlen szépségű fához. Már az ókorban hajóépítésre igen pusztították és csak kis csoportjaik maradtak fenn, elsősorban a ma sokat szenvedő Libanonban, amelynek nemzeti zászlóját is díszíti. A libanoni cédrusból Alcsút mellett, a csaplári erdőben él hazánkban a legméretesebb: ma 164 éves, 125 cmvastag és 26 m magas. A soproni Felsőlövérekben az ún. Zettl-kertben nı méretben a következı példány.Barabits (1966) 60 cm vastagságúnak és 16 m magasnak méri. A ma 113 éves cédrus 85 cm átmérıjő és25 m magas."
Később így ír róla Barabits Elemér: A libanoni cédrus (Cédrus libani) 23 méteres magasságával és 74 cm-es mellmagassági átmérőjével szintén a park jellegzetes fája. A soproni klíma hatására tobozai csak minden harmadik évben érnek be. Virágzása október közepére esik. Eredeti termőhelyén 40 méter magasra is megnő.
2019-ben sétával hódoltak a soproniak a Pro Kultúra Sopron szervezésében a soproni cédrushoz. A sétán elhangzott Dr. Bartha Dénes szájából, hogy ezek a valóban ezer évekig élő fák az emberiség természet-pusztításának is szimbólumai: jó adottságai miatt ugyanis nemcsak építkezésekre, hanem kereskedésre és fűtésre is használták – már Libanonban is csak egyetlen olyan liget van, ahol igazán koros egyedek élnek. A soproni az ország 3. legidősebb libanoni cédrusa. Melegkedvelő fafaj, minden bizonnyal csemete korában telente betakarták, hogy túlélje a fagyos hónapokat. (Soproni Téma 2019.09.23.)
A fa mai is a Löverekben áll, mely Sopron egyik különleges városrésze. A soproni polgár egykori nyaralóhelye, melyet a XIX. századi Semmeringben magas színvonalra fejlesztett villaépítészet jellemez. A lövér vagy löver egy városrész, de az egykori nyaralókra is vonatkozik és a telekre is. A Zettl löver rendkívüli értéket képvisel, ez pénzben ki sem fejezhető. A faállomány jelentősége messze túlnő azon az értéken, amelyet az ott található faegyedek akár botanikai, akár fatömegbeli pénzbeli értéke képvisel. Bizonyság ez a lőver arra, hogy a soproni polgárok már évszázadokkal ezelőtt is, megelőzve korukat, igen korszerűen gondolkodtak és gazdálkodtak. Elődeink messze előrelátó ténykedését nekünk késő utódoknak tisztelnünk kell. Kötelességünk megérteni szándékaikat és mindent elkövetni, hogy minél több hazai és külföldi természetszerető ember csodálhassa a ránkhagyományozott értékeket.
Zettléknek nyilván az volt az eredeti szándékuk, hogy a Lőverekben létesítsenek egy olyan angolkertet, amelyben a főszerepet a különleges fenyők játsszák. Azért választottak többszáz évig élő fafajokat, hogy a kert hosszú időn keresztül fennmaradhasson. (Tanulmányok Csatkai Endre emlékére 1996.)
Miért ültet valaki cédrust? Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Vagy ahogy Csontváry írta: „Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el.”
Erre tanít minket a soproni cédrus.
Taschner Tamás 2020.
Sopron másképp - Idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon
A Harkai kúp legendája
A geomania.hu szerint: "Soprontól délre, kb. 2 km-re, a Harka felé vezető út mellett, kiemelkedik a Harkai-kúp (vagy Harkai-csúcs) nevű, sűrűn benőtt domb, melyen évtizedeken keresztül bányászták a Soproni gneiszformációhoz tartozó paleozoós metamorf kőzetet (gneisz, csillámpala, kvarcit). A régi feltárásokat a növényzet rég visszahódította, a fejtések a hegyen keresztül vezető ösvényekről alig láthatók. Geológiai szelvény is található a hegyen, remélhetőleg tábla jelzi. A terület a Soproni Tájvédelmi Körzethez tartozik, elsősorban növénytársulata miatt védett." Egy ősi monda szerint a kúp egy híres harcos sírja. A monda pedig a következő:
A gonosz angyal
Ahol az út Sopronból Harka felé kígyózik egy enyhe magaslaton, a vándor érdeklődését a Soproni-hegység lankái keltik fel, melyek az Alpok utolsó kiágazásai. A lankákkal szemben egy hegy emelkedik, melyet nem a természet, hanem úgy tűnik emberi kéz formált. A monda szerint a hunok egy sírja, melynek keletkezése Thudun idejére tehető.
A szétzúzott kezén túl az angyal látványa gyötörte a harcost, akinek az angyal nagy gondossággal próbált enyhítést nyújtani. A harcos átkozta kísértőjét, aki szavát szegte, amikor ő a sajátjait akarta megszabadítani. De az tompa hangon így szólt:
"Tévedsz, szavamat hűen megtartottam, nem fegyver sebzett meg, én hűen védtelek, ameddig a feszülettől távol maradtál. De a kereszttel szemben nem tudtalak megóvni."
"Menj innét, szólt Thudun, megismertem gyengéidet. Tudd meg, te vagy minden teremtés ellensége, aki szívesen játszik urat a hát mögött, és tolvajoknak és házasságtörőknek hízelegsz, hogy te a jóktól az üdvösség örökségét elveszed."
A gonosz szólni akart, de Thudun megérintette az ágy melletti falon a feszületet és a hang elnémult.
Még ezen a napon hordszékkel elvitette magát a régi Savariába, hogy a népét a gonosz csapdájára figyelmeztesse, de út közben a halálangyala meglepte. Utolsó kívánsága az volt, hogy holtteste felett egy hegy emelkedjen, valószínű azért, hogy megóvja a gonosztól. Amikor Thudunt mellével a kereszttel sírba tették, a pokol szellemme csikorgatta a fogát. Amikor a domb elkészült, az gonosz angyal a kővévált könnyeivel harmatos hegyeket szétszakította, az őserdőket a mélybe taszította és elrejette Brennberg ölében. Itt pedig minden egy pillanat alatt elszenesedett.
Még ma is hatalmas irdatlan gránit, kvarc tömbök kerülnek felszínre és a csillámpalában talált gránátkristályok, melyek a monda szerint a kővévált könnycseppek.
A monda a www.sagen.at oldalról származik és eredetileg 1834-ben jelent meg nyomtatásban.Ami elgondolkodtató, hogy a monda idejében honnét tudták azt, hogy az egykori Pannónia területe egy ideig avar uralom alatt volt. Sőt honnét tudták hogy: "Az első évek egyik meghatározó szereplője a tudun, a kagán által a szláv törzsek vezetői mellé rendelt, az adóbehajtásért is felelős „biztos” (ezért valószínűleg több tudun is működik a kaganátus határainál). Az egymással küzdő kagán és jugurrus helyett nagy valószínűséggel a nyugati határtérségben felelős tudun szervezi meg Nagy Károly seregével szemben is a katonai ellenállást, majd az elsők között hódol be a frank uralkodónak és veszi fel a keresztséget." (Forrás: http://real-d.mtak.hu/541/1/dc_205_11_tezisek.pdf)
Ha ezentúl Harka felé megyek és megpillantom a Kóglit, a Harkai kúpot mindig eszembe fognak jutni Sopron és környéke honfoglalás előtti történései, amikor langobardok, majd avarok és szlávok, majd Nagy Károly hódítása után a frank nemesek alakították történelmünket.
Taschner Tamás 2020.
Sopron másképp idegenvezetés és tematikus túrák Sopronban és a Fertő-tájon
A szentek köztünk jártak - Szent Quirinius
Szent Wolfgang, Szent Szeverin után egy újabb szent következik, aki megfordult Sopronban. Ő Szent Quirinius. Mit írnak róla a különböző források?
A katolikus.hu szerint: "Kvirin (latinul: Ouirinus) Siscia (a későbbi Eszék) püspöke volt. Szenvedéstörténete, melyet nem sokkal halála után írtak, elbeszéli, hogy a Diocletianus-féle üldözésben fogták el. Próbált ugyan menekülni, de Maximus prefektus letartóztatta. Határozottan szembeszegült a parancsnak, hogy áldozzon a birodalom isteneinek, ezért megvesszőzték és bebörtönözték. A börtönben megtérítette az őrt, Marcellust. Három nappal később Alsó-Pannónia kormányzója elé állították, aki Savariába (ma: Szombathely) vitette, s mivel nem tudta rávenni a hittagadásra, követ kötöttek a nyakára és a folyóba (a Perintbe) dobták. A keresztények kiemelték és magukhoz vették szent testét, és a Scarabatensis nevű kapu közelében temették el. 4. század végén Kvirin ereklyéit Rómába vitték, és a Via Appián a Szent Sebestyén-bazilika mögött helyezték el. A 6--7. századi itineráriumok (zarándok-kalauzok) szerint a zarándokok külön fölkeresték. Későbbi hagyomány szerint az ereklyékből a római S. Maria in Trastevere-bazilikába, Milánóba és Aquileiába is vittek."
A forrás jól összefoglalja a szent életét, de nem tesz említést Sopronról, azaz Scarbantiáról, ahogy Quirinus életében hívták városunkat.
